védett jegyzetek

rohadt, rohadt, rohadt élet

megint megfejtett a képlet

elfogyott újfent egy levél xanax

olyan mint a hógolyóvá gyúrt anthrax

elfelejtettem bevenni

nem fogok többé szenvedni

kínozzonak a fertelmes illúziók

legalább azok valamire valók

ez egy hedonista sziruppal futtatott ostya alá rejtett orgia

egy ajakrúzson nevelt kicsampongásaimon csámcsogó vad hárpia

egy grafikon mely a szél simogató kezétől leng egy füstszagú trafikon

egy lépcső mely a mennybe vezet ha a tűsarkakat követi bomlott eszed

gonosz... a sátán, kinek ópiumittasan lovagolsz esténként a hátán 

a fakó remény, hogy megtalálod a lakat kulcsát mielőtt Ő visszaér

egy elcseszett nap, egy perc amikor a piros bugyi pántja rögtön elszakad

egy tanács, mely utat mutat egy olyan ösvény felé hol nincs se kapu, se rács

egy portré, melytől habzó szájjal csattog a képernyő előtt pózoló pórrnép

a bizonytalanság, hogy célod elérni vakmerőség vagy csak oktalanság

és a végén happy end, majd nevetés, a majmok bolygóján demonstrált ébredés

Jelentéktelen kérdések

Varázs, melyhez képest a pokol is csak egy lángoló műanyag flakonokkal teli garázs
Tű fokán, idegesen pellengére állított maszturbálás kései szüzességem okán
Teavaj és síkosító, kenyérre kenve kovászos uborkával nyálcsorgatón undorító
Vasszög és tanga bugyi, a gyönyörök kapuját reteszre zártad, szűkössége alig egy ujjnyi

Görbülő őrület, hivatalos okmányokkal teli szellemjárta szobákkal csipkézett közület
Erekció és perforáció, minden igényt kielégítő félbetépett hússzagú formáció
Élükön sorakozó gondolatok, szemen szedett ígéreteimért bitófán hintázva foszladok
Repedt sarkak és műköröm, szemeimben székel a bután semmire tátongó merev pupilla öröm

Feszület és vasszüzek, elutasítással és vérrel kevert könnyektől csillapodó erdőtüzek
Érája teng-leng viharos szívemben

Befogja deres ujjaival sikító számat a kéretlen kíváncsiság
Gondolkodni, saját extrovertált vágyaimat szájába adni badarság

Most mit tegyek hát?
Verjem magam át?
Várjam az órát?
Olvassam a tórát?
Szedjek gyilkos gombát?
Időzítsek bombát?
Járjak monogám szambát?
Gyártsak még szintagmát?

Keressem meg azt az utczát?
Vívjam meg életem harczát?

Lesz még idő amikor könnyű lesz a válasz és feledett a kérdés
Lesz még bőség, lesz még roskatag nyári csókoktól duzzadó termés

zenei ínyencségek terén még mondhatni sértetlen a védett jegyzetek szűzhártyája, így az ide illő aktusok sorát megnyitom. nyilvánvalóan és megkérdőjelezhetetlenül Marilyn kell, hogy megadja a kezdőhangot. élénken emlékszem még arra a pillanatra amikor éccsanya megfosztotta serdülő füleimet a Holy Wood fülbizsergető dallamaitól... mert, hogy "fiam katolikus iskolába ez nem való.'' a mai napig tisztelője és elismerője vagyok MM kifejezésmódjának és művészetének, mert az. el lehet ítélni, sokan ezt meg is teszik, de ha valaki tud hasonlót produkálni akkor vethet rá követ bátran... ha nem akkor meg inkább kussoljon! szívem szerint a burning flag-et választottam volna (not found HQ), de egyébként is nehezen tudnék sorrendet felállítani... legyen akkor Halloween!

Himnusz egy bukott Angyalhoz

Mozdulatlan testének rekedten sercegő, fémes íze volt
Más épeszű meg sem mondta volna, hogy most épp élő vagy holt
Türelmesen erjesztő időként vájtam vasfogaim az illatos húsába
Semmi sem lett volna jobban kedvemre, semmi sem lett volna ezért elég drága

Nyállal kevert csontszilánkokat erőszakolok öklömmel táguló bendőmbe
De csak lassan, mert az üszkös tetemet be kell osztanom erre az esztendőre
Kívántam nagyon, mint poshadt hajnalon sátor előtt a fogkrémes szendvicset
Úgy mint délibábot imádó a sivatag méhébe rejtett folyékony kincset

Pólusaid árasztják még a sznobság öntömjénező chanel-bűzét
Megerőszakolt fehérneműd csak lóg mint húsba vágó rózsafüzér
Nem jelentesz már különös veszélyt senkire, nem vagy többé élő
Nem vagy csúcsragadozó, nem vagy többé féltékenyen számonkérő

Ujjperceidből eltelt már vagy egy tucat, nincs már többé ki számomra utat mutat
Ordítva karmolom a nap tűzforró testét, véresre marva köszöntöm a borszagú estét

Köszöntsön be végre az ódon, fekélyes torkú éj
Mossa el vérzivatar a kielégítetlen kéjt
Legyenek az álmomban elnyögött szavaid tiltott dogmák
Legyenek a föld lakói felismerhetetlen, kocsonyás formák

Sújtsa kavargó sáskajárás szerelmünk gyümölcseit
Memoárként nem tudok mást idézni kizárólag Kölcseyt

Hol kettőnk Lelke állott, most csak kőhalom
Kedvünk és örömünk már tova röpkedtek,
Halálhörgés hantodon, keserv siralom
Zajlik már hitvesi ágyunkban helyettek.
S ah, szabadságom soha többé nem virul
Holt szerelemem karmazsin véréből,
A kínzó rabság könnye is a földre hull
Árván maradt imádód hő szeméből!

Hozzád halandó létemben már csak himnuszban tudok szólni
Istennőként vigyázva rám meg tudsz a magánytól óvni
Lelked szabaddá lett, szárnyaljon hát megszentelve fel az égig
Tested karomban tartva kísérem az öröklét pereméig

hja igen. megtanultam videót beilleszteni (thx nl)... lassan talán még "kategóriáim" is lesznek...

magyarázatképpen, hogy miért mondom azt néha... "vagyok amilyen vagyok mert kell egy ilyen is":

Csendben

Kizárólag némán
tűrd a fájdalmat bénán
Szilánkosra tiport sípcsontodon
járj keringőt

Kizárólag vakon
szeretkezzünk egy padon
Vasbeton talapzathoz bilincselve
fogadj öledbe

Kizárólag szájjal
olcsó fehér májjal
Hitesd el velem tökéletességem
megjátszott mítoszát

Kizárólag azzal foglalkozom, hogy ne lássam szánakozó arcod
Kizárom magamból teátrális a orgazmus utáni mosolyod
Kizárt, hogy ne kívánjam mégis ajkaid ízét
Kizárni nem tudom számból nyelved incselkedését

Megjátszom, hogy csak egy olcsó kurva vagy
Megjátszom, hogy szerelmed ára túl nagy
Eljátszom a tükörképemnek, hogy hidegen hagysz
Eljátszom a gondolattal, hogy ha fázom betakarsz

Letagadom, hogy deres Nélküled a lepedő
Letagadom, hogy fojtogat Érted a levegő
Megtagadom, hogy van hitem Istenben
Megtagadom, hogy hiszek a szerelmedben

Kivétel nélkül akarom az összes pillanatot
Kivétel nélkül melyet a sors kettőnknek adott
Kivételesnek érezném magam
Exceptio probat regulam

Kizárólag némán
viseld erkölcsöd léhán
Lépj ki hanyagul fehérneműdből
a műbőr pamlagon

Kizárólag vakon
szívd ki minden szótagom
Köpd mosolyogva egy zsebkendőbe
meddő álmaim

Kizárólag szájjal
Csendben suttogott vággyal
Kérj, hogy szeresselek

hogy feledhesselek

Titkos orgia

Elönt a vágy, érzem a hormonok mezomorf diadalát
Elönt a kéj, tudom nem volna elég belőled egyetlen éj
Elönt a sóvárgás, érzem öledbe égni magam reduktív sorcsapás
Elönt az élmény, tudom gátlásaim kalásza meddő szikű termény

Előjátékképpen duruzsolj nedves önmagadról
Fűzz a vetítőbe kópiát serdülő álmaidból
Fess mocskos rímeket az antik ágy lenge baldachinjára
Fess ördög villan fel szobám falán borzas ecseted nyomára

Álszent szűzként vonaglasz a lepedőn rojtosra tépett harisnyádban
Fogaid közé szorítva kopottas műkörmeid, lihegsz harsányan
Egyik ujjad nyögve bújtatod duzzadt ajkaid közé
Nektárod ízével lépre csalva kínálod combjaid tövét

Ringlispíl rohamban indítasz felém orális támadást
Sikamlós nyállal véded ki a szárazra szikkadt torzulást
Véresre térdelt lelkesedésed hajadat tépve kell megállítanom
Széttárt lábaid völgyében iménti bókod rögvest hálásan viszonzom

Satudba fogott elmém kiált a kecses testedben való feloldásért
Spermicid illatú simogatás áztatja a szoba hűvös levegőjét
Közel hajolsz, hogy ne lélegezhessem mást csak a te melled páráját
Lassan csúszva benned egyre beljebb érzed tesztoszteronjaid záporát

Óvatosan lüktetsz csak, mintha a férjed éppen mellettünk pihenne
Pólusaidon át párolog a józan döntéseid lúgos elegye
Egyre eszeveszettebb ritmust diktál ringatódzó csípőd
Kétvállra fektetve ismerem fel csak a benned rejlő erőd

Csuklómon szétrobbantják kapillárisaim húsbavágó ujjbegyeid
Te váratlanul felhördülsz, hogy most... hátulról, de durván megint
Gerinced vonala sejtelmesen tekereg bársony bőröd leple alatt
Bújik a bizsergő orgazmus velődben, mint a tavasszal ébredő méhraj

Néhány zsibbasztóan kimunkált mozdulat volt csak
Mely feltörte a béklyók által őrzött sikolyodat
Aléltan reszketeg lélekkel hulltál a kasmír posztóra
A mi titkunk marad örökre ez a perc, ez az óra

Ha már soha többé nem

Ha már Veled nem andaloghatok a parton
akkor vérezzen ütőérből az alkony
Ha már soha többé nem foghatom gyenge kezed
dobjon vágyaimra az élet egy lapát meszet

Ha már Veled nem hűlhetnek a nappalok éjbe
folyjon patakokban a csillagok metálfény vére
Ha már soha többé a szemed bogarában nem tükröződhetek
legyenek szívem tudálékos ismerői a kórboncnok magiszterek

Ha már Veled nem válthatok többé kölcsönös émelyítő csókot
adjon nekem egy hóhér a bitófán nyakban hordható bókot
Ha már soha többé nem fújja a szél arcomba tincseid
mártsa a sors kátrányba jövőm kincsetérő perceit

Ha már Veled nem ébredhetek hajnalban lepedőgyűrt arccal
tisztelegjen nekem minden siratóasszony egy kurta malaszttal
Ha már soha többé nem hajthatom öledbe fejem
szóródjon szét atomokra, majd szublimáljon testem

Ha már Veled nem zuhanhatok alélt orgazmusba
fulladjak akkor inkább egy kiskanál szadizmusba
Ha már soha többé nem bódít el részegítő parfümöd illata
kísértsen a záportól reszkető pocsolyákban bőröd bársonya

Ha már Veled nem bonyolódhatok egy intim bókba
legyen testem a plasztik, szívem pedig detonátora
Ha már soha többé nem festi tested a zuhanykabin vásznára sziluetted
legyek a hattyúk halála, költsön belőlem a dramaturg néma piruettet

Ha már Veled nem ismétlődnek az éjek
akkor már egy perccel többet sem kérek
Ha már soha többé nem válaszolsz levelemre
Elszököm, katapultálom lelkem a végtelenbe